2014. január 23., csütörtök

Mivel dagasszam a kenyeret?

Többen kérdezték már, milyen gépet használok a dagasztáshoz, mit ajánlok? Évek óta nem változott a helyzet, hogy még mindig nincsen kenyérsütőgépem, mert nem érzem hiányát. Ha tehetném, fateknőben dagasztanám és kemencében sütném a kenyeret, ahogy még anyuék meg mamáék gyerekkorában volt. Szeretem a kenyér készítésének minden lépését a dagasztástól kezdve a sülő kenyér nézegetéséig, szóval a modern időknek van azért előnye is, hiszen kemencében nemigen tudnék gyönyörködni benne sülés közben. :) A modern idők vívmányai közé tartozik a kézi mixer is, mert a tévhittel ellentétben (van, aki azt hitte), attól, hogy nincs kenyérsütőgépem, már én sem kézzel dagasztok. A kézi mixer dagasztóspirálja tökéletes a célra, és hát más az elméleti fateknős nosztalgia, meg a mindennapok rohanása, amikor jól jön egy kis gépesítés.

Ami elsőként beválni látszott, az a képen látható 300 W-os Ufesa kézimixer.



Ennek a motorja tökéletesen bírta a hagyományosnál ruganyosabb kelt tésztáim kidolgozását, viszont kétszer is eltört a dagasztóspirál (átforrósodott és egyszerűen kettétört). Harmadik esélyt nem kapott ez a márka, de habverésre ma is ezt használom, és kapható tálas változatban is, amikor tudok mást csinálni, míg "magától" felverődik a hab. 

Jó sokáig nem ettünk házi kenyeret, mert elvesztettem a bizalmamat a kézi mixerek iránt, aztán nem bírtam tovább és az ünnepek után megnéztem a kínálatot. Eldöntöttem, hogy 450 W alatt szóba sem jöhet semmi, így esett a választásom erre a Moulinex gépre.



A tálas változat már 500 W-os volt, nézegettem jó sokáig az üzletben, de mivel az ára messze meghaladta azt az összeget, amit rászántam, maradt a kézi változat. 

Nem bántam meg, bírja a motor, bírja a dagasztókar, és egy kg lisztből 10-15 percnyi dagasztással olyan kenyereket sütök, mint az álom. (Vagyis a kisült kenyér belül lyukacsos, könnyű, lágy (nem úgy értem, hogy nedves, hanem puha), a héja ropogós. (Később felpuhul, de az első órákban ropog-kopog). 

És a sokszor feltett kérdés, hogyan is kell kinézni egy jól megdagasztott kenyértésztának vagy bármilyen egyéb kelt Kilófaló tésztának? Úgy, ahogy a kis videón látható.





Amikor még ragacsos, nyúlik, tapad, NEM JÓ. Akkor készült el, amikor összeáll egy sima felületű, selymes tapintású gombóccá, egyértelműen, mint egy labda, elválik a dagasztótál falától. Ha hozzáérsz, ruganyos felületet érzel, az ujjadra nem ragad tészta. Ekkor elkészült, jöhet a kelesztés. 

Kezdetben instant élesztőt használtam praktikus okokból, az utóbbi években tapasztaltam a különbséget, ezért már mindig friss élesztővel készítem a kelt tésztáimat.

Talán még mindig sokaknak újdonság, hogy nem kell az élesztőt felfuttatni! Teljesen felesleges langyos tejjel pacsmagolni, kétségbeesve nézegetni, hogy vajon felfutott-e már vagy sem, mikor jó? Minden esetben tegyünk a liszt közepébe egy kis fruktózt, ez fogja segíteni az élesztő munkáját. (A xilit, eritritol stb. ilyenkor nem jó, minden kelt tésztába kell egy kis fruktóz!) A fruktózra morzsoljuk rá az élesztőt, sokszor már ennek hatására elkezd "olvadni". Akkor sem rontjuk el, ha egyszerűen belemorzsoljuk a lisztbe az élesztőt, beleszórjuk a fruktózt, ahogy sikerül, és a folyékony hozzávalókkal szépen megdagasztjuk, az élesztő tudni fogja a dolgát így is. :) A tej vagy víz mindig legyen meleg. Nem langyos, nem forró, hanem kellemesen meleg. 

FOntos még, hogy a Kilófaló kelt tésztás süteményeket, pogácsákat nem szabad nagy hőfokon túlsütni (kivétel a kenyér, amit mindig 200 fokon sütök, normál sütőben. Ha légkeveréssel, akkor mindig alacsonyabb hőfok kell, 200 fokra teszem be mostanában, de azonnal mérséklem 160 fok körülire de akkor is kb. egy órát sütöm még). Viszont egyéb kelteknél elég, ha épp csak egy kis színt kap a tészta, pogácsa stb., mert ha melegen puha is lesz, ahogy hűl, egyre keményebbé válik.

Nagyon hamar meg lehet tanulni, hogyan kell bánni vele, és attól kezdve rutinból megy majd:)

2014. január 22., szerda

A hét mondása, avagy családon belüli generációs szakadék:)


Tegnap éjjel elalvás előtti levezetésként a gyerekeink még kapcsolgattak a zenecsatornák között, és a következő párbeszéd fültanúi voltunk a férjemmel a másik szobából. Lányom, korának megfelelően a Bytheway-ért és a One Direction-ért rajong, nagyfiam pedig ki nem állhatja őket. Meghallgattak egy Backstreet Boys számot, és nagyfiam közölte a lányommal, hogy na látod, ilyen egy normális zenekar, így kell kinéznie egy rendes fiúcsapatnak, ezekért rajongj!

Mire a lányom rezignáltan: - Ezek tuti már nem is élnek.

Percekig röhögtünk félálomban a férjemmel... :):):)





2014. január 6., hétfő

T - tapp: az első 30 nap eredménye


Ezzel az élménybeszámolóval még adós maradtam tavalyról. Bár pont holnap lesz két hónapja, hogy elkezdtem a "tappolást", december közepétől kicsúszott a kezeim közül az élet, és alig-alig végeztem, vagy egyáltalán nem is, mert sok volt a munka és egy perc megállásom nem volt. Amikor meg lett, csak egy kis nyugalomra vagy alvásra vágytam.

De a 30 napos mérés azért megtörtént, akkor még fegyelmezetten "táncoltam" naponta négyszer, ahogy vicces kedvű családom becézte testmozgásomat:)

A lényeg, hogy egyetlen hónap alatt 36,5 centit fogytam, ami szerintem rengeteg. Ez lehetett volna több is, de én olyan méreteket, mint "mellkas" és "bordák" nem mértem. Nőként a "mellkas" fogalma értelmezhetetlen volt számomra:) (külön mellbőséget ugyanis kellett mérni), a bordáknál meg azt gondoltam, értékelhetetlen lesz a fogyás, ha lesz egyáltalán, hiszen én deréktől lefelé hízom, az a problémás részem.

Pár centi visszajött az ünnepek alatt, és bár csak egy kevés, inkább január 4-től csináltam egy újabb mérést, és onnan számolom tovább az eredményeket. Ez a világ legideálisabb tornája, amihez életem során szerencsém volt, mert nem kell hozzá beöltözni, rákészülni, kitúrni a családot a szobából, tévé elől, szőnyegről. Ha csak nincs annyi munka, hogy az ember alig él, a legzűrösebb napon is beiktatható a négy alkalom, hát ha meg semmiképp nem lehet megoldani, akkor sem dől össze a világ, mint látszik.

Bámulatos a fejlődés, igazi sikerélmény, és működik, ami a legfontosabb, hiszen szó szerint napról -napra olvadnak le a centik. Sosem fogom elfelejteni,hogy amikor először végeztem el, mégcsak nem is a teljes nagy kört, kezem-lábam remegett, annyira megterhelő volt. Persze jó is, mert szeretem a kihívásokat. Ma viszont már sokkal könnyebben megy.

Aki még mindig nem szánta rá magát, továbbra is csak javasolni tudom, tegyen egy próbát! Gyors, könnyű, pár perc az egész és nagyon-nagyon látványos, és nem kell hozzá semmi speckó diéta, ehetsz ugyanúgy, ahogy eddig.

Ja, súlybeli csökkenést ne nagyon várjunk, itt a centiken van a hangsúly, legalábbis eddig úgy tapasztalom, aztán ha később változik, úgyis beszámolok róla:)