2014. március 24., hétfő

Kiskecskéink születtek

Sosem terveztem kecsketartást, mondhatnám, hogy sok más mellett, amivel ma végül foglalkozom, ez sem szerepelt a kívánságlistámon

De állatokat, vidéki életet szerettünk volna, és mivel Tündi barátnőmék mindig két lépéssel előttünk jártak (előbb volt kertes házuk, előbb kezdtek veteményezni, előbb lettek állataik), így tőlük mindig csordogáltak hozzánk az élmények, és valahogy természetes volt, hogy a baromfik, kutyák után mi is szerettünk volna egyéb állatokat is. A sorrend máig megvan, kecskék, bárányok, nyuszi, tehén, melyből jelenleg a kecskéknél tartunk, a boci meg akkor lesz valószínűleg, ha nyertünk a lottón. (egy fejős tehén mellől nem lehet csak úgy elutazni, a tej sorsáról is gondoskodni kell, annyit kizárt, hogy meg tudnánk inni még tágabb családi szinten sem, arra sincs szabad kapacitás és talán igény sem, hogy ilyen mennyiségű tejterméket gyártsunk folyamatosan, tehát tehén csak akkor lenne, ha van hozzá valaki, akire rá is lehet bízni a fejést, tejfeldolgozást, az pedig jelenleg nem megoldható.)

Az első gidánkat Tündiéktől kaptuk, ő volt Álmos. Őt aztán el kellett sajnos ajándékozni, mert olyan vadállat lett, hogy közveszélyessé vált, bitang erős, vagy 80 kilós gyönyörű kifejlett kecske lett, de életveszélyes erővel öklelt a szarvaival.

Helyette vettük kis gidaként a dabasi vásárban Mackót, mert akkor még sajnos nem tudtuk, hogy Álmos hagyott egy kis "emléket" a neki társként szintén Dabason vett Emese kecskénkben.

Emese már két éves. 2013. június 19-én ellett először, két gidát, egyik sajnos halva született, a másik viszont gyönyörű és nagyon szeretnivaló, ő lett Bambi, egy kis bak, az Álmostól itthagyott "emlék".

Tavaly ősszel pedig az időközben felnőtt Mackó kecskénk "látogatta meg" Emesét, melynek eredményeképp Emese 2014. március 20-án ismét ellett, ezúttal két egészséges és tiszta anyja tarka lány kiskecskét, ők a családi keresztségben a Bóbita és Boci nevet kapták.

Most tehát öten vannak, két bak (Bambi és Mackó), három lány (Emese, Bóbita és Boci), de Mackó is kezd megbolondulni, és két bak "rengeteg" is három lányra, ezért érik a dolog, hogy ő is ajándékként "végzi" .
Emese

Mackó

Édes kicsi Bambim

Picikéim, Bóbita és Boci

Így szeretjük egymást


Palántahelyzet márciusban



Palántahelyzet márciusban



A kis kipikírozott/tűzdelt palántácskáim gyönyörűen fejlődnek, ez a jelenlegi helyzet.

A paprikamagok közül egy csomó egy hónap alatt sem csírázott ki, bontatlan, érvényes szavatosságú, rendes boltban (nem innen-onnan) vett vetőmagból, de azért lett abból is, mert néhány azért életképes lett.

A végén már vegyesen csíráztattam őket, de így azt sem tudtam, melyik milyen fajta, nem mintha nem lenne tök mindegy, lényeg, hogy paprika mind, de jövőre már tudatosabban, megjelölve fogom a csíráztatást is végezni.

Magaságyások márciusban


Magaságyások márciusban


Első krumplilevélkék

Retekkel együtt vetett fehérrépa


Zöldborsó

Magaságyás "nagytotál"

A fotó talán még mindig nem adja vissza, de a valóságban már sokkal élénkebb az élet a magaságyásokban, mint januárban. Éledezik a metélőpetrezselyem és a spenót, kihajtott a retek és közte szépen látszódnak a kis fehérrépa hajtások, és a sárgarépa sem kis fűszál már, hanem a közeli fotón szépen láthatók a kis fodrosodó levélkék.

És megjelentek az első krumpli levélkék is, remélem, meg is hálálják a tápláló anyagokban gazdag rétegzett földet idén!

Ez a helyzetjelentés annyiból érdekes, hogy normál esetben március 15-én szoktuk elkezdeni a veteményezést, most pedig 9 nappal vagyunk túl ezen a dátumon, de hála a tél alá vetésnek, meg a korai veteményezésnek, már előre haladott állapotban van minden.

2014. március 23., vasárnap




Metszés előtt

Őszibarackfa metszése





Metszés után









A gyümölcsfák metszése nagy talány számomra. Próbálom minden létező módon megtanulni, de sajnos, akik megmutathatnák, már nem élnek, aki még él, sajnos nem hall jól, így lehetetlen feltennem közben a kérdéseimet, így nem marad más, mint a net, könyvek, és öcsikémmel a kb. vak vezet világtalant eszmecserék a témában, és többnyire saját kárunkon, innen-onnan szerzett információkat összeszedve tanulgatjuk évről-évre a metszés tudományát.

De most nagyon "trükkös" voltam, amikor most a hetekben elkezdte a szomszéd bácsi megmetszeni az őszibarackfáit, egyszerűen lefényképeztem a végeredményt. Tavaszra a barackfa rengeteg hosszú, felfelé törekvő vesszőt hoz, amiket az alábbi módon, méretben, szemre metszett vissza Józsi bácsi. Annyit tudok tenni, hogy ez alapján valahogy megmetszem a sajátjaimat, összevetem, mi a különbség stb.

Annyit tudok még, hogy a barackfákat kifejezetten későn szokták metszeni a többi fához képest, a szomszéd bácsi most még korán is metszette, de mondta, hogy megkockáztatja. (Attól tart, hogy ha jön egy fagy, elvész minden, de nem tudta megállni, hogy ne metszen úgy, akkor, ahogy eddig megszokta.)

Az első három képen a szomszéd bácsi fái vannak, a negyedik, szinte virágot bontón az én kis fám. Ezt még talán nem is lehet olyan nagyon visszavágni, mert koronaalakító időszakban vagyunk még, de azt látom, hogy Józsi bácsi fáinál az ágak végén nem nő levél (mert ott a metszés helye), az enyémen meg igen:) Mivel hogy nincs megmetszve, mert gondoltam, ha megmetszem, le is vágom az összes virágot róla. Majd jövőre bátrabb leszek, vagy meglátom, igazából tavaly ősszel én kicsit visszavágtam belőle, de jövőre várok tavaszig.


Palántatűzdelés (pikírozás) a szobában






Eredeti tervem az volt, hogy a szobában kikelt kis palántákat egyenesen hidegfólia alá tűzdelem, így megússzuk, hogy hónapokon át úgy nézzenek ki a szobai párkányok, mint egy növénykertészet. A fő gondom igazán az volt, hogy úgy gondoltam, túl kevés a két párkány ahhoz a mennyiségű palántához képest, amennyit én nevelni akartam (paprika, paradicsom, karalábé, karfiol, brokkoli, kelkáposzta).

De kénytelen voltam bent tűzdelni, és a kényszer találékonnyá tesz... A keltető tojástartóim nagy méretű műanyag tárolódobozokban voltak, azokat pedig társasjátékos dobozok tetejére tettem, hogy egy kis emelvényt kapjanak, és ne árnyékolja le őket az ablakkeret. Tűzdelés után viszont rengeteg műanyagpohárnyi palánta lett, azok már így nem fértek el.

Ezért fogtam magam, és - a háztartásomban már olyan alapfelszerelésnek számító anyagokból, mint a liszt meg a só - azaz ez esetben "15-ös deszkából", eszkábáltam egy ablakpárkány méretű fa emelvényt. Az alja két egymásra szögelt 5x5 -ös lécből áll, a párkány szélességében. Masszív, megemeli a palántákat, és megszámlálhatatlan mennyiségű pohár elfér rajta. Egész nap beragyog a nap a déli fekvésű ablakokon, mindent ki tudtam tűzdelni.

A fotón látható a végeredmény, illetve munka közben: a konvektoron vannak ideiglenesen a már kicsírázott, kihajtott növénykék, és amint olyan állapotba kerülnek, mennek szépen a poharakba, és megkezdik önálló életüket. Két ablakpárkány van azóta tele növényekkel.

Sorhúzás szépen, de egyszerűen

Papa mindig két kisebb bot közé feszített madzag segítségével húzta meg a sorokat, öcsikém is ezt a módszert alkalmazza.

Nekem már magaságyásaim vannak, amik elég keskenyek, és újabban nem hosszában, hanem keresztben vetek beléjük, így egy ágyásba többféle növény is kerül.

Nem tudom, mi adta az ötletet, de egyszer eszembe jutott, mi lenne, ha a vasvilla ágait használnám sorhúzásra? Kipróbáltam és működött, gyönyörű szabályos sorok keletkeztek, a mélység teljesen szabályozható az által, hogy mennyire nyomjuk bele a talajba. Azt pedig, hogy minden egyes, vagy csak minden második, esetleg minden harmadik "villanyomot" vetjük-e csak be, teljes mértékben az határozza meg, mennyi sortávolságot igényel az adott növény.

Nálunk homokos talaj van, csodálatosan látszódnak a sorok, kipróbáltam palántafölddel is, ott már többször végig kell húzni a szerszámot ahhoz, hogy határozottan megmaradjanak a sorok, de úgy is megoldható.

Nálam bevált, mióta ezt a módszert alkalmazom, nálam is gyönyörűek a sorok, remélem, öcsikém értékeli


Palántatűzdelés, pikírozás - szobából egyenesen a hidegfóliába 2. rész






Ötletnek jó volt, sőt kiváló, csak a gyakorlatban nem működik, sajnos. A kis palánták, amiket rögtön a szobából a hidegfólia alá tűzdeltem, bele a földbe, nem is cserépkékbe, kb. egy hét után elpusztultak, már ami a paradicsompalántát illeti. De a brokkoli és a karfiol sem jobb, ugyan azok nagyja megmaradt, de szerintem a nappali meleg miatt a szellőztetés ellenére is hőgutát kaptak, a levelük széle száraz volt, ez így sajnos nem megy.

AZt akartam a legkevésbé, hogy ezer darab kis pohárkával legyen tele a szobai ablakpárkány, de nem maradt más választás, ha palántákat akartam, akkor kénytelen voltam ezt valahogy megoldani, megoldottam Lásd az erre vonatkozó bejegyzést.

Utóirat 2014. május 18-án:
tévedtem, nem pusztult el minden kitűzdelt növényke a hidegfólia alatt! Valóban úgy tűnt, hogy nem is látszódnak, elhaltak, de nem, valahogy átvészelték, rejtőzködve, mert ahogy egyre trópusibb lett a hőmérséklet a fólia alatt, meglepve vettem észre, hogy mindenből maradt: paradicsomból, karfiolból és a brokkoliból is! Májusban, amikor kiültettem őket szabadföldbe a fólia alól, elképesztően erős és fejlett, egészséges, hatalmas palántáim lettek, konkrétan a paradicsomnak olyan vastag a szára, mint a hüvelykujjam, erősek a hajtásai és vastagok, ilyet még nem láttam. Az egyik legszebb palánta lett, amit neveltem, a szobaiak meg sem közelítik.

Jövőre akkor egy olyan kísérletet fogok tenni, hogy nem rögtön a hidegfóliába tűzdelem őket, de néhány hét erősödés után mégiscsak kiviszem őket a hidegfólia alá (csak pár darabot), és lássuk, mi történik? (Hamarosan bizonyítékul szolgáló képet is teszek fel, jelenleg az özönvizes időjárás meggátol a kép készítésben.) (Azóta felkerültek a képek is.)

2014. március 15., szombat

ByTheWay Maglód és Győr

Nem csökken a szerelem, most hétvégén a lányok pénteken Győrig, szombaton Maglódig követték a fiúkat az aktuális buliba. :) Volt megint közös fotózás, Győrben a lányom még interjút is adott a helyi tévének, mondtuk is az apjával, a mi vérünk, kameraérzékeny ő is:)



Balra az operatőr, középen a riporternő, legszélén a lányom, és kettőjük közt, szemből a "lényeg", Oli, azaz Patocska Olivér. :)



Ez a kép Maglódon készült, a lányom a jobb szélén áll, Bence és Sziki között, kivételesen nem a barátnője a két másik lány, hanem vadidegenekkel került egy fotóra a fiúkkal. Nagyon tetszett, amikor a lányom mesélt a fiúk íratlan szabályairól, miszerint egy baráti ölelést lehet kérni, viszont puszit már nem, mert "az már nem fér bele." :) Mondtam neki, hogy na akkor ezt én nagyon elrontottam:), mert közönségtalálkozókon egy csomó embernek adtam puszit:)

- Jó mama, de te lány vagy, és nőknek adtál puszit, az más!

- Adtam én pasiknak is!

- Mindegy, az akkor sem számít.

Ennyiben maradtunk. :)

2014. március 9., vasárnap

ByTheWay! :)

Ma a tizenéves lányok többségének garantáltan az X-faktorban feltűnt Bytheway együttes a kedvence (és némely tizenéves lány anyukájának is, nem tudom, ezt csak úgy mesélték mások, hogy vannak ilyen anyukák). :):):).

Lányom is hónapok óta jár a fiúk koncertjeire két barátnőjével, ami azért is jó (már hogy többen mennek), mert így be lehet osztani, hogy mikor melyik koncertre melyikük szülei viszik őket. :)

Ilyenkor természetes a koncert utáni közös fotózás is, és hát mivel tényleg igazi kis sztárok ezek a srácok manapság, mindig könyörgök a lányomnak, hadd büszkélkedjek már el egy közös fotójukkal, de eddig keményen ellenállt, mondván nem azért csinálják a képeket, hogy villogjanak velük, meg lássák az osztálytársaik, barátaik, hanem csak emlékként. Ja, hát az más. De azért én úgy megmutatnám, na! :)

És tegnap végre megtört a jég, ehhez a következő párbeszédnek kellett lezajlania a lányom és köztem:

Én: - Hadd tegyek már fel egy képet, ez olyan jó dolog, hogy személyesen is találkozhattatok velük!

Lányom: - Jó, de hova akarod feltenni? A Facebookra vagy az oldaladra?

Én: - Természetesen az oldalamra.

Lányom: - Jó, akkor oda teheted, azt úgysem nézi senki...

:)))))))))))))

Kellett nekem őszinteségre nevelni:) Persze mikor majdnem félrenyeltem a nevetéstől, neki is leesett, hogy mit mondott, és jól nevelt gyerekként azonnal megmagyarázta, hogy nem úgy értette, pusztán arra gondolt, hogy a Face-en lóg az összes haverja, ott nem szeretné viszontlátni, viszont az oldalamnak teljesen más a látogatóközönsége, itt nem valószínű, hogy bármelyik osztálytársa vagy ismerőse megfordul.

Értem én ezt, magam sem gondoltam másképp elsőre sem:)

Na hát a fotó! A fiúk öltözőjében készült, kivételesen még koncert előtt, a lányok vittek saját készítésű sütit (nem Kilófalót) :), lányom adott nagy kedvencének, Olinak egy baseball sapit (gondolom, van már neki kb. 6000 hasonló ajándéka) :),

és aztán készültek az emlékfotók, melyekből erre az egyre sikerült lecsapnom.



Lányom áll középen :)

2014. március 6., csütörtök



Paprikamag csíráztatása






Miután észleltem, hogy a paprika palánta nevelése kissé körülményesebb és kényesebb, mint a paradicsomé, brokkolié, karfiolé stb., még komolyabban vettem a dolgot és úgy döntöttem, tudományosan állok neki és nekifutok még egyszer.

Ezért aztán másodjára nem álltam neki ész nélkül rögtön a földbe vetni a magokat, hanem szépen csíráztatni kezdtem őket. A vattás csíráztatás már elavult (mint régen a suliban a babbal), mert a kis csírák belegabalyodnak a vattába. Tökéletes helyette a papírtörlő.

Háromféle paprika magom volt még itthon, fehérözön, macskapiros meg kecskeszarvú. Ezeket külön - külön csomagocskákba tettem, langyos vízzel átitattam, és egy tetővel rendelkező "tupperes" lapos tálkába helyeztem.

Amikor csak langyos a konvektor, rá szoktam tenni, amikor esténként feljebb tekerjük, akkor a komód szélére teszem, a felfelé áramló melegbe. Mindig ellenőrzöm, hogy kellően nedvesek legyenek a csomagok.

Már néhány nap alatt pár magocskán megjelent az apró csíra, várok még, hogy eldőljön egyértelműen, melyek az életképes magok (a paprikat kifejezetten lassan csírázik), és csak akkor fogom őket földbe vetni.



Palántatűzdelés, pikírozás - szobából egyenesen a hidegfóliába 1. rész






A palántáimat a lakásban, ablakpárkányon nevelgetem, de nem akarom tűzdelés után is benntartani őket (kivéve kísérleti célból néhány darabot, hogy lássam, mi lesz belőle), de több száz cserepet el sem tudnék benn helyezni, nem beszélve a fényhiányról ennyi növény számára.

Amikor megépítettem a 10 perces hidegfólia sátramat, és be is vetettem, maradt ki egy kis hely, és ez adta az ötletet, mi lenne, ha én rögön oda "tűzdelném" a bent nevelt kis palántákat? Lehet, hogy ez teljesen szakmaiatlan, és a nagy hőváltozást megsínylik a kis palánták, de engem sosem érdekelt, hogy mi a szokás, kísérleti úton szeretem én eldönteni és megtapasztalni valamiről, hogy járható út-e vagy sem?

Szerencsére sehol nincsenek már gyerekkorunk -15 fokos telei, szinte tavasz van télen is, a fólia alatt még kedvezőbb hőmérséklet, köszönhetően fentről a fólia takarásnak, lentről a magaságyás bomló rétegei következtében termelődő hőnek, ezért eldöntöttem, hogy pár kis palántakezdeménnyel próbát teszek, és kiültetem a magaságyásra telepített hidegfólia alá.

Meg is tettem, a paradicsomok akkor még elég picik voltak, ezért azokból csak kettőt vittem magammal, de a brokkoli és karfiol szára egyre csak nyúlt, nem akartam megvárni, hogy nagyon cingár legyen, úgyhogy azokból vittem ki kb. 10-10 növénykét.

A fotón látható a kiültetés utáni állapot. Azt gondoltam, ha nagyon halva született ötlet volt, akkor már másnap lekonyulva-kiterülve találom őket, mert megfáztak, de nem: szépen álltak, semmi változás nem látszódott rajtuk. Azóta eltelt megint 3-4 nap, benéztem a fólia alá, adtam nekik egy kis friss levegőt, és már nőttek is, legalábbis anyai elfogultságomban úgy látom. (Később készítek fotót is, ha már határozott lesz a változás, mindenesetre első körben még működőképesnek is látszik az ötlet: lehet, hogy a hűvösebb miatt lassabban fognak növekedni, de ez még mindig jobb, ha később lesz használható palánta, mint ha benn a melegben és a fényhiányban megnyurgulva nem lesz semmi sem...

1. kép
Egy kis egyet szőrtelen végét használtam a kis palánták óvatos kiemeléséhez: szakszerűen véletlen sem a szárukat fogtam, hanem a levélkénél fogva emeltem ki őket, a gyökeret alátámasztva az ecset végével.

2. kép
Itt már kiültetve láthatók a picikék, az ecsettel készítettem lyukat a földbe, és mikor beeresztettem a növényeket, szintén ügyeltem arra, hogy a gyökérzetük ne hajoljon vissza, hanem szépen a gravitációs iránynak megfelelően lefelé álljon.

Pár hét múlva kiderül, mi lesz belőlük?

Mini fóliaalagút házilag, 10 perc alatt


Mini fóliaalagút házilag, 10 perc alatt

(Ha elolvastad, ide kattintva azt is megnézheted, milyen csodákat neveltem ez alatt a pici fólia alatt) :) 





Mikor a palántanevelés rögös iskolájában értelmemmel képes voltam már különbséget tenni a fűtött fólia, és a fűtetlen fólia alatti hajtatás között, és képes voltam értelmezni is a vetőmagos tasakok hátulján lévő, erre vonatkozó információt, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogyan tudnék minél egyszerűbben egy kis fűtetlen fóliasátrat csinálni? Még egyszer olyan nagy munkába nem akartam fogni, mint amivel a melegágyás készült, valami egyszerűbbre gondoltam.

Elképzeltem már azt is, hogy a magaságyásra kellene telepíteni valamit, valami keretet, hiszen a magaságyás rétegzett talaja, a bomlási folyamatok következtében hőt termel, gyorsabban kelnek a magok, ezt a páratlan tulajdonságot vétek lett volna nem kihasználni, tehát már legalább az megvolt, hogy hová fogom építeni a hideg fóliát. A kérdés már csak az volt, miből?

Gondolkodtam a fa vázon, amit a melegágyhoz használtam, de a faanyagomat elvitte az a munka, venni csak emiatt nem akartam.

Átgondolva, hogyan is néz ki egy igazi fóliasátor, átfutott az agyamon, mi lenne, ha nagy méretű hulahopp karikákat vennék, félbevágnám, és azokat tűzném le, de ezt is drága mulatságnak gondoltam, másrészt szerintem nem lenne elég stabil.

Bóklásztam egyik nap a kertben, míg elbambulva gyakorlatilag kecsesen átestem egy darab síkhálón, amit az út közepén hagytam egy korábbi munka miatt. Ahogy lenéztem rá, majd felemeltem, kicsit meghajlítgattam, azon nyomban kigyúlt fejemben az isteni szikra, és abban a pillanatban már tudtam, hogy mini fóliasátram elkészült, csak még nem csináltam meg. De a lelki szemeim előtt én már készen láttam.

A síkháló tulajdonképpen tavaly nyár óta családtag nálunk. Annyit vettünk már belőle, hogy kb. két komplett lakóparkot alábetonozhattunk volna, ámde mi természetesen nem betonozás céljából vesszük kereskedelmi mennyiségben. Akkor kerültek hozzánk tesómék kutyái kölcsönbe, de állandóan átbújtak a drótháló alatt, beleakadt a láncuk, nem tudtak visszajönni, szóval csak gond volt mindig. Az egyik szomszéd kérdezte, hogy miért nem ásunk le síkháló csíkokat 30-40 centire, úgy, hogy rálógjanak a dróthálóra is a föld fölött, azon nem mennek át a kutyák! És láss csodát, a módszer működött, azóta nem tudom, hány ívet vettünk már, mert rájöttünk, kitűnően működik a kecskéknél is, azok is olyan kis helyen képesek átbújni a karám deszkái között, hogy körbepakoltuk azt is síkhálóval. A kutyáink sem normálisak (nem a tesóm kölcsönkutyái, nekünk is van két pulink), mert kutya létükre képesek mindenre felmászni, amin létraszerű fokok vannak, bemásztak a kecskékhez is egyszer. Mióta viszont erődítményként körberaktuk a karámokat is hálóval, teljesen betörésbiztos minden a birtokon (állati szemszögből legalábbis).

Na szóval, a síkháló jó rugalmas, könnyen formálható, megvolt a nagy ötlet, hogy ívben meghajlítok egy részt, és arra feszítem a fóliát! Az ötlet jó volt, csak azon gondolkoztam, a kis négyzethálók között hogy fogok benyúlkálni locsolni, palántázni, vetni az ágyásba? Gyorsan rájöttem tehát, hogy nem kell egy komplett síkháló, csak egyetlen csíkot kell belőle levágni, illetve annyit, amilyen hosszúra akarom a mini fólia alagutat. (A képeket látva érthetőbb)

Szépen leszabtam három darabot erővágóval, és egy szél tépázta takarófóliadarabból csíkokat téptem, azokta egyenként felkötözgettem a metszési pontokra, nehogy kihasítsák a kiálló maradványok a fóliát.

A melegágy készítéséből pont egy akkora darab fólia maradt ki, amivel be tudtam fedni a mini fűtetlen fóliámat, tehát pillanatok alatt elkészültem, és nagyon-nagyon büszke voltam megint magamra.

El is vetettem bele olyan magokat, melyek fűtetlen fóliában hajtathatók, karalábé, kelkáposzta, maradt még ki brokkoli és karfiol magom, maximum nem fognak kikelni.

Képek:
1. Íme, a síkhálóból kivágott "csík". A két végén levágtam 2-2 keresztcsíkot, hogy minél mélyebben és stabilabban tudjam a földbe nyomni.
2. Előbb betekergettem a vágási felületeket, a felső képen látszik jobban, és ráterítettem a fóliát. TÉglám már nem volt, ezért földdel temettem be az egészet körbe-körben.