csütörtök, március 06, 2014




Magaságyás






(Ezt a cikket eredetileg a honlapra írtam, abban van sok-sok fotó is. Ha azt szeretnéd látni, kattints ide. )

A magaságyás fogalmáról kb. három évvel ezelőtt hallottam először. Teljesen véletlenül: egy interjúban Bálint gazda említett róla egyetlen mondatot összefoglalóan, ami viszont olyan mondat volt, hogy azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Ha akkoriban próbáltál rákeresni a témára a neten, vagy a képkeresőben, jó, ha 1-2 külföldi találat bejött, míg azóta úgy látszik, elterjedőben van hazánkban ez a növénytermesztési forma.

Eleinte azzal szembesültem, hogy sokan azt hiszik, a magaságyásnak az a lényege, hogy nem kell hajolgatni, és kényelmesebb művelni. Ez is előnye, ez tagadhatatlan, de a nagyszerűsége messze nem merül ki ennyiben, egyáltalán nem ettől fantasztikus találmány.

A magaságyásnak számtalan előnye van, nehéz eldönteni mivel kezdjük. Mondom a saját szempontjaimat, amiért az egész érdekelni kezdett. Nálunk homokos a talaj. Puszta, színtiszta homok: ahol nincs gaz, ott a „veteményesben” simán le tudnak telepedni a gyerekek és homokoznak meg várat építenek. Művelni nagyon könnyű, ezért semmi pénzért nem cserélném más talajra, viszont nincs is semmi termőereje. Itt a környéken mindenki használ trágyát, ez még nem baj, de a gyönyörű termés csak úgy érhető el, hogy ipari mennyiségű műtrágyát is használnak, meg permetezőszereket, és ezek sem bio permetek. Mi persze örültünk nagyon a saját termesztésű krumplinknak akkor is, ha kb. két éve már csak vetőkrumplit termelünk és agyvérzést kapok, mire meghámozok 1 kg diónyi krumplit , de hát a miénk, és legalább „totál bio”. Az a helyzet, hogy műtrágya és állandó permetezés nélkül a homok ennyire képes (a szerves trágya sem segített rajtunk: mi csak négy éve próbálkozunk, de a földet előtte évtizedekig nem művelték).

Ezért mindig keresem a bio lehetőségeket, hogyan lehetne nagyobb terméshozamot elérni, egészségesebb, hatalmasabb növényeket nevelni. Úgy két éve a Biokal termékcsalád mellett tettem le a voksomat kiegészítésként, kacérkodom még a Hungavit növénykondicionáló szerek használatának gondolatával is, bár szerintem nagyjából ugyanazt tudja a kettő. De ez csak a dolgok egy része, a talaj feljavítására is ki kellett találni valamit, és ez okozta a nagyobb fejtörést. Hiába locsolsz éjjel-nappal, a homok,mint a szivacs, beissza az egészet, teljesen elfolyik az alsóbb rétegekben, igazából a víz ereje addig tart, míg kilocsolod, aztán már el is illant. Nincsenek tápanyagok, de ha pótolod, a vízzel együtt az a kevés is kimosódik.

A magaságyásban viszont egy szuper termőtalajt tudsz előállítani, majdnem olyan, mintha egy komposztálót ültetnél be növényekkel. Ugyanis meghatározott sorrendben kell egymásra rétegezni különféle anyagokat, legalulra kerül a legnehezebben bomló, és sorban fölé az egyre könnyebben bomlók. Bomlás közben szén-dioxid keletkezik, a keletkezett hő átmelegíti a gyökereknél lévő talajréteget, gyorsabb a magok csírázása, majd jobb, szebb, dúsabb növények fejlődnek. A hagyományos termesztési módhoz képest a már tapasztaltak szerint akár négyszer nagyobb termés takarítható be. Eddig még csak pozitív visszajelzéseket találtam róla, de akkor fogom elhinni, ha idén végre nálunk is gazdag termés lesz

Előnyök tehát:

1. Egy ágyást az összeállítást követően 5-6 évig békén lehet hagyni, bomlanak benne szépen az anyagok, elég utána újrarakni.

2. Ha kellő magasra építi valaki, valóban nem kell többé guggolva, hajolva gazalni. Nálam alacsonyak az ágyások, mert a guggolás nem gond, én csak a hozamnövelésre akarok megoldást találni. A kellő rétegzés így is megvan, de én a talajszint alatt kezdtem az építést, ezért tűnik alacsonynak, ami a föld felett látszik. Mondjuk 40 év múlva, ha már nem futkosok úgy, mint most hamvas koromban:), lehet, hogy építtetek az unokáimmal egy-két derékmagasságú ágyást (bár ahogy magamat ismerem, még azt is én fogom megcsinálni) , addig viszont szívesen hajolgatok.

3. Nem kell szántani, ásni, kapálni, csak épp a felszínt átgereblyézni. Mivel nem is lépünk rá soha, a talaj tömörödni sem tud. Itt kell megjegyeznem, hogy az én homokos talajomnak itt is előnye van, mert erre még rá is léphetnék, ez akkor sem tömörödne:) Egy igazi fekete termőföldnél azért biztosan még a magaságyásban is más a helyzet, de ásni, szántani akkor sem kell.

4. Kis területet foglal el, tehát viszonylag pici kertben is lehet találni egy olyan napsütötte sarkot, ahová telepíthető, és látványnak sem utolsó a gondozott magaságyak jelenléte.

Ide kattintva (vagyis ha rámész a Fotók feliratra, bejön ugyanez a cikkem a honlapról, ezen a helyen abban találod az oda vezető linket!), Bálint gazda oldalán találod a teljesen részletes és szakszerű leírását a magaságyás rétegzésének. A váz elkészítésén szerintem nem kell sokat agyalni. Én nem ácsoltam, szögeltem semmit, egymástól kb. 1-1,3 méterre beállítottam a homokba 2 tizenötös deszkát (6 méteresek), és közéjük pakoltam az anyagokat (nem szabad túl szélesre hagyni, hiszen nem léphetünk rá, és körbe -körbe kell úgy elérnünk minden zugát, hogy kényelmesen lehessen vetni-gazalni-betakarítani.) Készíthető magaságyás keret bármiből, ami otthon akad, régi szekrényből stb., de mivel a rossz minőségű talajunk miatt nekem muszáj majdnem mindent magaságyásokba tennem (kivéve talán a kukoricát), ezért nálam a szekrényes megoldás nem jöhet szóba. Deszkán kívül az égvilágon bármiből megcsinálhatod a keretet, téglából, rönkökből, ami csak fellelhető otthon és képes megtartani a földet.

Két ágyás között annyi helyet célszerű hagyni, hogy a talicska beférjen, jól jön betakarításkor, vagy ha pótolni kell a termőföldet (tömörödni fognak a rétegek, és olyankor kell). De az sem árt, ha egy fűnyíró kényelmesen elfér, bár elvileg az állandó járkálással gondoskodunk arról, hogy az utakról kitapossuk a gazt. Lehet mulcsot is leteríteni, ki hogyan képzeli el.

Két évig csak fejben építgettem az ágyásaimat, tavaly ősszel jött el az ideje, hogy felállítsam az első négyet. Azonnal be is vetettem kukoricával, hogy a kecskéknek a fagy beállta előtt még legyen egy kis térdig érő csemege. Már ott látszódott a különbség a simán termesztetthez képest, még a színe is más volt a leveleknek, a szára vastagabb, erősebb. (Itt teszteltem a Biokal 03-at, szerintem jó lesz.)

A legalsó rétegnek rövidre vágott gallyakat, kisebb ágakat tettem. Arra szalmát, akkoriban volt még borsószár, túlérett tök és dinnye, uborka, lehullott alma: ezeket mind kisebb darabokra vágtam és szintén az ágyásba tettem. Jöhet rá friss fű, majd komposzt, trágya, esetleg erdei föld és termőföld. Nekem termőföldem ugye nincs, úgyhogy a homokot kevertem azzal, amit találtam: komposztálódott trágyával, meg a tyúkudvar felső, jó kis eliszaposodott részének „lehúzásakor” nyert földdel. A faluban, ahonnan származom, azt tartják, hogy a csirketrágya nem jó, mert nagyon éget, arrafelé nem használják. Itt viszont a szomszédaim világosítottak fel, hogy nyugodtan lehet használni, csak a bőséges locsolásra kell figyelni, akkor nem lesz baj. Azóta használom a baromfitrágyát én is, az ember mindig tanul. (Az igazi, profi magaságyás 60-80 centi magas, az enyémek félprofik:), mert ennél jóval alacsonyabbak, viszont a terméketlen homokos földhöz képest már így is egy "termőtalaj-aranybányában" tudnak fejlődni idén a növénykéim.)

Ezt csak azért meséltem el, hogy itt sem kell mereven ragaszkodni a szabályokhoz: amit egy komposztálóba tennénk, igazából mindazt nyugodtan betehetjük a magaságyásunkba a megfelelő szintre bomlás szerint (tojáshéj, falevél, krumplihéj, borsóhéj) stb. stb.

Ősszel már sem idő, sem alapanyagom nem volt elég, hogy folytatni tudtam volna a munkát, ezért most a karácsonyi szünetben kezdtem neki ismét. Mindent ki akarok próbálni, a krumplitól kezdve a zöldborsóig, akkor is, ha ezeket pont nem ajánlják a magaságyásba. Ugyanis az lenne még a lényege, hogy gyors tenyészidejű növények kerüljenek bele, mindig adott legyen a körforgás, amint valami leérik, a helyébe máris jöjjön valami más, tavasztól késő őszig mindig legyen használatban. De látni akarom, van –e különbség a borsónál például a sima termesztéshez képes.

Lássuk mindezt képekben, és nagyon remélem, május tájékán már nagyobb lesz az élet az ágyásaimban, nyár közepére meg olyan dzsungellé válnak, amilyet még Toscana nem látott.

(Az eredeti,még a honlapra, és nem a blogba írt cikkben találhatók a képek, magyarázattal. Ide most csak pár képet töltök fel.)

Ez a helyzet jelenleg a birtokon, remélem, idén húsvétkor nem térdig érő hóba hozza a nyuszi a tojásokat:), de akárhogy is van: minden nappal közelebb vagyunk a tavaszhoz, és a kerti munkák megkezdéséhez:)

Minden, amit a magaságyásokról és a kertészkedésről tudni szeretnél, és ahonnan minden tudásom nekem is származik: www.balintgazda.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése