2014. május 30., péntek

Amikor egy pszichológus sok, egy barát már kevés - mit csinál egy coach?

Először is szeretném leszögezni, hogy tiszta szívemből kívánom, hogy soha, egyikőtök se kerüljön olyan élethelyzetbe, mikor azt érzi, hogy hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj, és összezavarodott minden, s nem látja a kiutat!

De tudom, hogy még a legpozitívabb gondolkodás, legoptimistább hozzáállás mellett is igenis történhetnek az emberrel olyan nem várt események, melyek hirtelen kényszerpályára állítják az illetőt, és ha akarja, ha nem, teljesen új irányba kell elindulnia. A kérdés persze, hogyan, merre? (Velem is valami hasonló történt a napokban és még eléggé romjaim alatt vagyok, na de ez a bejegyzés most nem rólam szól. Viszont magyarázat lehet arra, miért lettem hirtelen fogékony a téma iránt, amiről mesélni fogok.) :)

Ilyen eset lehet, amikor egyik nap még van állásod, a másik nap pedig arra mész be a munkahelyedre, hogy kezedbe adják a felmondólevelet, és összeomlik az egész világod. Ilyen lehet az, amikor arra ébredsz egy reggel, hogy a házastársad fogta a cókmókját, és elhagyott, és ott állsz döbbenten, összetörve, tele kérdésekkel válaszok nélkül, és a kétségbeeséssel: mostantól hogyan tovább?

Lehet olyan is, hogy a gyerekedhez nem találod a kulcsot, képtelennek érzed magad arra, hogy normálisan szót érts vele. Előfordulhat az is, hogy nem találod az életed célját semmilyen szinten, fogalmad nincs, mit kellene kezdened magaddal, csak azt érzed, hogy valamit nagyon kellene, mert nem érzed magad jól a céltalan sodródásban.

Ilyenkor persze adhatnak jótanácsokat az ismerősök, barátok, családtagok, de ők mégsem függetlenek teljesen tőlünk érzelmileg, őket is befolyásolhatja a tisztánlátásban az érzelmi kötődés.

Az esetek pedig talán annyira nem súlyosak, hogy azonnal pszichológus szakemberhez rohanjunk, megoldás viszont mégis kell.

Nos, már erre is van megoldás, ez a személy lehet a Coach, és a megoldás maga lehet a coaching ülés. Őszinte leszek, én nem nagyon tudtam hova tenni ezt a coach dolgot, azt hittem, ez valami modern pszichológus féle:) Aztán a könyveimben oly' sokszor emlegetett egyik testvérem, Virág nemrégiben végzett Coach lett, és ahogy olvasni kezdtem az általa útjára indított Szalmaszál blogot, meg a még számomra is totál érthető, idegen szavakat nélkülöző, emberi bejegyzéseket, végre megértettem, mit is takar ez az ismeretlen kifejezés.

Meséljen természetesen erről bővebben ő maga, a "Coach", aki a blogot írja, meg meséljenek a bejegyzések, de röviden a lényeg, hogy a Coach, mint személy, olyan szerepet tölthet be az életünkben, mint egy edző!

A pszichológussal ellentétben a Coach nem fog téged díványra fektetve meséltetni, hanem normálisan elbeszélget veled, meghallgatja a problémádat, és nem fog tanácsolni semmit! Mi akkor ennek az értelme, hogyan tud segíteni mégis? Hát úgy, hogy kérdéseket viszont fel fog tenni! A megoldást tehát - ami egyébként benned van most is, csak nem látod - te magad fogod megtalálni, csak a Coach ehhez segítséget nyújt, útirányt mutat, mintegy útjelzőtáblaként működik.

Amikor nem látjuk a fától az erdőt, jön, csatlakozik hozzánk, és elhajtja kérdéseivel a szemünk elől az ágakat, hogy feltáruljon az erdő által elrejtett látvány, azaz a megoldás. Majd amikor már magabiztosan haladsz előre és látod az erdő végén a világos úti célt, elköszön tőled, és csatlakozik valaki máshoz, akinek szüksége van rá, mert téged már biztonsággal utadra bocsájthat!

Megtudhatod a blogból, hogy:

- milyen problémák esetén tud segíteni egy Coach?

- milyen problémák esetén NEM tud segíteni?

- hogyan zajlik egy-egy coaching, azaz ülés/megbeszélés?

- ő megy hozzád, vagy te mész hozzá?

- fordulhattok-e hozzá egyszerre többen (pl. megromlott munkahelyi viszony miatt kollégákkal, családtagokkal való problémák miatt stb.), vagy csak egyéni segítségnyújtásra számíthatunk?

Tudjuk, hogy véletlenek nincsenek, csak általunk nem ismert törvényszerűségek "összetalálkozása" a megfelelő időben, melyeket mi egyéb ismeretek híján "véletlenként" élünk meg. Holott egy előre megírt rendszeren belül teljesen normális volt, hogy abban a percben a szálak ott és akkor összeértek - csak számunkra volt véletlenszerű, mert nem ismertük a felszín alatt zajló, egy irányba mutató történéseket.

Ilyen ez a mai hírlevelem is. Eszköz vagyok egy nagyobb rendszerben: fogalmam nincs, hogy valójában miért is talált meg ez a téma, pont itt, pont most... Hagyhatott volna hidegen, olvasás után gondolhattam volna, hogy sok sikert Tesó, és átkattintok egy másik oldalra, hiszen a férjemnek meg egyéb rokonaimnak is szoktak lenni "nagy ötletei", új vállalkozásai, mégsem használom szívesen a kapcsolati tőkémet magánjellegű témák reklámozására. Most mégis úgy éreztem, erről most írnom kell.

Így hát, míg természetesen továbbra is a legjobbakat kívánom mindenkinek, egyszerre kívánom azt is, hogy ha mégis esetleg összecsaptak a hullámok a fejed felett, és visszaforgatni az időt úgysem lehet, tudj róla, hogy a pszichológus előtt, de a barátnőd vállán való kisírás után, van egy közbeeső választási lehetőséged is az új cél megtalálására, az életedet felforgató problémád megoldására.

(A sors iróniája, hogy a saját tesóm Coachként most több okból sem tud segíteni nekem. Egyrészt, mert családtagot érthető okból, érzelmi elfogultság miatt nem vállalnak. Másrészt az én problémám jelenleg még traumatikus jellegű, a Coach viszont nem kezel ilyen eseteket (részletek a blogban), (a trauma oldása valóban már pszichológus dolga), ő a célkitűzésben tud segíteni. De szívből tudom ajánlani személy szerint Virágot is, vagy általában a Coach-okat mindenkinek, aki célkitűzési problémáktól szenved.)



Üdvözlettel:

Szoó Judit



utolsoszalmaszal.blogspot.com - egy Life Coach bejegyzései, és a coaching beutatása



"Ez a blog azoknak szól, akik nem ismerik még a coaching-ot, mint segítő tevékenységet, vagy hallottak már róla, de szeretnék jobban megismerni. Továbbá kiindulópont lehet azoknak, akik éppen nehéz élethelyzetben vannak, nem látják, hogyan tudnák ezt a helyzetet kedvezőbbé tenni, segítséget keresnek és azt szeretnék tudni, hogy a coaching alkalmas lesz-e arra, hogy nekik segítséget nyújtson."

Kóbor Virág, Life Coach

E-mail: virag.kobor kukac myprofi.eu

2014. május 20., kedd

Gödörbe vetett krumpli, újabb teszt





Rábukkantam egy külföldi oldalra, ahol a krumplitoronyról írtak és mutattak képeket is. Ott láttam azt, hogy ellentétben azzal, ahogy hittem és csináltam, ők letördelték a főszárról az alsó ágakat, nemcsak a leveleket róluk. Nosza, mi baj lehet, ami a föld alatt van, ott megvannak a levél nélküli oldalszárak is, hát próbáljuk ki, mi történik, melyik módszer a jobb, ha mostantól csak a vastag főszár marad meg (amiből fejlődik a virág), és minden mást eltávolítunk?

Pár hónap és kiderül, ígérem, meg fogom mutatni a végkifejletet! (Megőrülök, amikor elkezdek olvasni egy kerti történetet, és a "végén" derül ki, hogy felénél félbehagyta a blogger a "tájékoztatást (megunta vagy nem úgy sikerült, ahogy tervezte), az ember meg ott marad kérdésekkel, hogy na akkor ezt most érdemes így csinálni, vagy sem? Én meg fogom írni!)

Kerti tó (dísztó) házilag, 1250 forintból... 1. rész: munka közben

Nem írtam el. Ennek a kis tónak a születése (amúgy nem is olyan kicsi, 4x5 méteres) valódi példa az akarat és a gondolat teremtő erejére, és valóban 1250 forintból készült.  


Régóta (évtizedek óta?) szeretnék tavat, mert vizes jegy szülötte vagyok, vagy tök mindegy, miért, de szeretnék. 


Van egy lista, hogy mi mindent kell még megvalósítani, megoldani, nos a tó erősen a lista legalján van-volt. Mindig van-volt előrébb való dolog. 


Visszatartott az is, hogy még sosem készítettem tavat, jó sok anyagot elolvastam róla, meg is ijedtem, hogy jó, de mi lesz, ha elrontom, nem fog működni, és elmegy rá egy csomó pénz, mert nem volt elég szakértelmem? 


Hát, eljött a nap, amikor minden aggodalmat elnyomott az akarás, és egy szombat délelőtt nekiálltam, vasárnap este meg már fel is töltöttem vízzel, és a tóval egyidejűleg született rögtön egy sziklakert is (teleültetve virággal!), mindez 1250 forintból, mert pénzem ugye nem volt. (Erre. Sem. )  


Az történt, hogy "kedveskedni" akartam a libáknak kinn a legelőn, és gondoltam, ások egy kis gödröt (tónak mégsem mertem becézni), kibélelem valami nejlonnal, hogy egy kicsit legalább tudjanak lubickolni. 


Szép lépcsőzetesre ástam, hogy mindig legyen egy kis kapaszkodójuk, szépen ki tudjanak jönni. Olyan szép lett, és olyan gyorsan és egyszerűen megcsináltam, hogy ettől lett önbizalmam és lelkesedésem: elhatároztam, én bizony nekiállok az évek óta vágyott "igazi" tónak is lenn a pihenőkertben. 


Nem kellett hozzá más, csak egy darab papír, először lerajzoltam, hogyan is képzelem el, meg egy ásó, és a két kezem: mint a kisvakond, csak ástam, ástam és ástam. A kitermelt földet talicskával hordtam odébb, ahol lelki szemeim előtt már meg is jelent egy, a tavat tökéletesen kiegészítő sziklakert. Tudtam, hogy virágokat sem lesz pénzem venni bele, mégis tudtam, hogy vasárnap estére nemcsak tavam lesz, hanem virágos sziklakertem is. Egyszerűen összeértek a szálak, hogy ez a vágyott kis tó megszülessen, és ennek nem lehetett akadálya a pénzhiány sem. 


Nem húzom: egyszerűen kiástam a medret, és vettem két csomaggal a legerősebb, lépésálló takarófóliából, amit építkezéseken használnak. Azzal béleltem ki a tavat. (Amilyen hülye vagyok, csak az egyik fóliát tettem bele, mert elfelejtettem, hogy kettő van.)  Van korábbról egy kisebb sziklakertem, abból minden mozdítható nagyobb követ elhoztam, és a tó köré tettem. 


A mederásás során sok értékes törmelék is felszínre került, azokat az új sziklakertben használtam fel. Az új sziklakert minden egyes növénye a kertből került ki: tőosztással, vagy felezéssel, ahol két árvácska volt, onnan áttelepítettem egyet, később a legelőről hoztam fel néhány gyönyörű kamillatövet, szétosztottam a liliomokat, mályvarózsát, szedtem fel az orgona fiatal hajtásaiból, azok kerültek a sziklakert leghátsó részébe. 


Éreztem azon a hétvégén, hogy most senki nem állíthat meg: na ez volt az a bizonyos eset, amit egyébként annyira gyűlölök, hogy a sikerhez nem pénz kell, hanem kreativitás... MIvel esélytelen volt, hogy mostanában ilyen luxus dologra, mint egy dísztó pénz legyen, viszont a vágyam már olyan erős volt, hogy nekem KELLETT az a tó és nem akartam még 10 évet várni, hát a kreativitás tényleg felülírta a pénztelenséget.    


Természetesen a végcél azért egy rendezett kis tó, annyi kővel, sziklával, hogy a fekete fólia ne látszódjon ki, de egyelőre nagyon örülök ennek, hogy egy álom megint útnak indult a képzeletből a valóság irányába. 














Kikeltek az idei első kislibák



Kikeltek az idei első kislibák.

Tegnap "lapzártáig" még csak három, ma reggelre már összesen öt kis pihés gombóc csipogott a fészekben.

Ma már napközben elő is hozta az anyjuk őket, jobb, mint egy Discovery csatorna: ahogy a gúnár, mint egy testőr köröz körülöttük, nekimegy a kecskéknek, nekem (!) (a hülye, tudhatná, hogy a kaját tőlem kapja, velem jobb jóban lenni ), topog a lábával, mint aki helyben jár, nagyon jó.

Ha lemegy a napi menetrend szerinti eső, hozok még róluk képeket, addig itt az első, rögtön a "szülés" után.

Kerti tó (dísztó) házilag, 1250 forintból... 2. rész - végeredmény

Íme hát a kis tavam

Halakat nem terveztem bele, nem viszem kísértésbe a kutyákat, macskákat, és nem is alkalmas a mélysége (sekélysége) miatt haltartásra, de én nem is halastavat akartam, csak VIZET. Egy tó illúzióját. És az megvan. Pipa.

Látható a háttérben, hogy mennyit szépült a sziklakert is.

Utóirat 2014. október: az egy réteg fólia kevés volt, vagy dupla kellett volna, vagy erősebb, vagy a kutyákat kellett volna távol tartani:) Újra nekiállok és terítek a mederbe geotextíliát, és arra erősebb, fekete fóliát (a helyi gazdaboltban lehet kapni, vastag, mások is azt szokták vinni tókészítéshez, teszek egy próbát.)

Azért kísérletnek jó volt, később teszek majd fel képet a végleges állapotról is.

Előtte - utána



2014. május 18., vasárnap

Gödörbe vetett krumpli, május

Nem győzöm tölteni a kísérleti krumplit. Kb. fél méter mély a gödör, ahová vetettem, és ha a képen nem is látszik jól, a felső hajtások már talajszint felett vannak. Megint töltenem kell rajta, most szalma következik, legutóbb egy kis humuszos földet hordtam rá, ami a tavalyi trágyadomb helyén keletkezett, előtte fűnyesedéket és egy kis földet.

Már nyílnak az első virágok is, és állati szerencse, hogy a krumplibogár nem jelent meg, mert az egyetlen, biogazdálkodásban is engedélyezett szer (Novodor FC) jelenleg nem kapható.


Magaságyások, május

Leghátul kapor, középen karalábé, elől téli sarjadékhagyma





 Az egyik fotón nagy büszkeségem, a karalábé látható. A fokhagyma az egyik, ahol nagyon jól lemérhető, milyen csodára képes a magaságyás, és a karalábé a másik.

Ugyanezt a fajtát vetem évek óta, és mindig pici, halványzöld, zsengelevelű, kis erőtlen termés lett. Most ennek a levélzete is már olyan gyönyörű, húsos, élénkzöld, hogy ilyet még a mi kertünkben nem nagyon láttam. Fejlődnek a kis gumók is, remélem, nem csak a zöldje lesz ilyen hatalmas, hanem a termés is belehúz.

Borsó állapota, hamarosan szüret! :)




Íme így fest nálunk a borsó május közepén. Egy hét múlva szerintem le lehet szedni az első adag termést. Hogy értsünk, miért jelentős ez: a többi szomszédnál még a virágzás sem kezdődött meg, külön jó, hogy a szomszédoknak köszönhetően pontosan lehet követni, mivel jobb és előnyösebb a tél alá vetés és a magaságyás használata együttesen: minden növényem fejlettebb stádiumban van a nagyon korai, vagy téli vetésnek köszönhetően (lásd az idevágó bejegyzéseket), és most az egyszer a szépségük, életrevalóságuk is eléri azt a szintet bio feltételek mellett is, amit a szomszédok műtrágyával és évtizedek óta tartó szervestrágyázással együtt értek el.

Eddig mindig csak félszívvel-fél lélekkel tudtam a kertet művelni, mert sok más kötelezettségnek is eleget kellett tennem. Ma már szinte fizikai fájdalmat, legalább is mély sajnálatot érzek szegény eddig termesztett növényem iránt: a mi terméketlen, sima homokunkba ültetve csak vegetálni tudtak. (Minimális szerves trágyázás már volt tavaly, de az még kb. annyit ért, mint halottnak a csók , homokon még a szerves trágya is kevés, az öntözéshez használt víz pillanatok alatt elszivárog a mélyebb rétegekbe, a gyökérzónán túl, ha van is egy kis tápanyag, az is megy vele együtt stb. Ezért fordult a figyelmem a magaságyások felé, annak a rétegzésének köszönhetően minden probléma egyszerre látszódik megoldódni.)

Paradicsom, paprika kiültetve (magaságyásba)

Paprikák, mögöttük a karóknál paradicsomok

Paradicsomok: lugas és törpe

Feléig paradicsom, a karókkal, előtte brokkoli, kelbimbó
Nem jártam szerencsével a kiültetéssel kapcsolatban, mert pont aznap délután jött egy hatalmas jégverés. Akkor nem tűnt nagynak a kár, de ahogy teltek a napok, úgy mutatkozott meg a zsenge kis palántákban okozott jégkár: letördelt ágacskák, jégverte, bebarnult, szakadozott levelek, hát nem tudom, így mi lesz belőlük?

A jó hír, hogy még mindig van kiültetésre váró paradicsom- és paprika palántám, melyek teljesen épek.

Íme néhány fotó, ami most még nem sokat mutat, nem is várható el, mert szinte csak most kerültek ki a szobából, de ha a magaságyás ezen a téren is beváltja a hozzáfűzött reményt, akkor a következő képes bejelentkezésnél már egész más képet kell látnunk.

2014. május 16., péntek

Orchideák








Az orchideákkal kb. másfél éve állok barátságban. Előtte kaptam kettőt, el is pusztultak, nem is tetszettek (egyetlen apró virág volt egy egyiken, amint az elszáradt, nem is jött több), a másiknál pedig, bár az tetszett, még annyi elfoglaltságom volt, hogy nem éreztem kedvet igazán a vele való foglalatoskodásra.

Aztán tettem róla, hogy kicsit lazítsak a feszített tempón, plusz folyamatos vágyam volt, hogy az otthonom élő, színes virágokkal legyen teli, ez főleg a téli, kert nélküli időszakban lett kiemelten fontos: az idei (2013-14-es tél) kivételével, lelkileg elég nehezen vészeltem át a teleket: a kopár, üres ágyásokat látva (és kerti munka nélkül maradva) úgy éreztem magam, mintha a tél idejére mindig meghaltam volna, nagyon rossz volt.

Idén már a magaságyások, az őszi és tél alá vetés is megoldotta ezt a problémát, idén először élveztem a telet, mert mindig zöldellt valami a kertben, még november-decemberben is volt mit vetni, minek a kelését várni januárban, úgyhogy számomra már meg sem szakadt a termőidőszak.

De azért a házba is kellett valami gondoskodni való növény, így kezdtem el 2012-ben orchideákat gyűjteni, és minden évfordulóra azt kértem ajándékba. Mára pontosan 11 db van, de még van hely az ablakokban.

Nagy sikerélmény, mert csodálatosan virágoznak újra meg újra: hozzák az új szárakat, rajtuk a bimbókat, és fél éven keresztül szakadatlanul hozzák a virágokat is.

Mindent meg is teszek persze ennek érdekében, olyan felelősséggel gondozom őket, mint az állataimat, odafigyelek rájuk, igényeiknek megfelelően locsolom, tápoldatozom, és legfőképpen szeretem is őket.

Még beszélek is hozzájuk, vagy boldogan és óvatosan megsimogatom a fejlődő új szárakat, amikor észreveszem, hogy elkezdtek kifejlődni. (Családom kommentárjait erre vonatkozóan most nem részletezném... )

Itt van néhány kép, és amit már az ágyásfotóknál is szomorúan vettem észre, sajnos a képek egyáltalán nem adják vissza azt a hatást, szépséget, amit élőben megélek, látok velük kapcsolatban, pedig amikor a vendégek meglátják, ők is mindig elámulnak, milyen szépek, valahogy a kép mégsem adja vissza. De azért nekem így is szépek