kedd, január 13, 2015

Mesefalut készítettünk





Az Ötlet Mozaik 2015. januári számában olvastam a mesevárosról. Elsőre nagyon megtetszett, míg lapozgattam az újságot, mondtam is a lányomnak, de kár, hogy ezt nem akkor láttam, amikor még kicsik voltak, most már nincs kinek elkészíteni... (Mert a meseházakból készíthető fix makettváros is (ahogy a lapban is szerepel), de a kisebbek játszhatnak vele házi készítésű és rendhagyó építőkockaként is.)

Eme kijelentésem után egy nap kellett csak, hogy fűrésszel és csiszolópapírral felszerelkezve mégis kinn érjen a délután a kertben, a lányom az ajtón kikukkantva hitetlenkedő nevetéssel nyugtázta, hogy az anyja ismét a második gyerekkorát éli :) Egészen addig, míg fél órával később már ott nem ült mellettem az étkezőben, és tervezte a saját házát. :)

Merthogy ő is, és Marcika is megfertőződött a mesefalu készítésének gondolatával, néhány napig csak fűrészeltem és csiszoltam, de nagyon jó volt - csinálni is, meg látni, hogy a gyerekek is milyen lelkesek, már a két kisebb.

Mindenki olyan házakat készített és úgy díszítette, amilyen neki tetszett, nem szóltam bele, rájuk bíztam: alkossanak kedvükre :)

Mi a közlekedőnkben lévő komódot díszítjük most velük, nekünk ez a komód olyasmi, mint jobb helyeken a kandallópárkány: évszaknak és ünnepeknek megfelelően dekoráljuk: most, hogy lekerültek a karácsonyi díszek, pont megfelelnek a színes házikók a tavaszvárás hangulatának.

Később elteszem őket, és ha jönnek majd a gyerekeim unokái megőrzésre vagy látogatóba pár év múlva, mindig előszedjük majd a házikókat, és lehet nosztalgiázni, hogy "emlékeztek arra a hétvégére, amikor ezeket készítettük együtt?" :)

Kell egy deszka, amire felrajzolunk több házikót, 
majd fűrésszel kivágjuk. Sokat lendít a dolgon, ha 
van dekopír fűrészünk, nekem (még) nincs, jó edzés volt 
kézi fűrésszel dolgozni :) Utána az éleket egy késsel faragjuk tompára, 
majd az egészet csiszoljuk át dörzspapírral

Az étkezőnk átmenetileg alkotóműhellyé lényegült át

Mindig van itthon vizes hígítású fehér festék, ezért
azzal alapoztuk le a házakat: ez nem szükséges, de 
reméltem, hogy így kevesebb fogy a drága akrilfestékből, 
ha nem issza be közvetlenül a fa. 



Marcika is kipróbálta a csiszolást. A fehér alapozás után 
(miután megszáradt), Pentart akrilfestékekkel dolgoztunk.
Én egy kis szalvéta technikát is bevetettem :) 
Ez lett az első házikóm: nádfedeles, indákkal
körbefont. A lányom azt mondta, olyan, mint egy pajta (!) :), 
szerintem meg, inkább mint egy borospince bejárata :) Nevezhetjük bárminek, ez az én Toscanat jelképező mini házam :) 


A rózsaszín és a mellette lévő "érdekes-zöld" színű házat a lányom alkotta, mellette a 
posta :) és a virágos kék ház az én művem :)


A világoskék és rózsaszín házikó Marcika fantáziáját 
dicséri, a sötétkéket a lányom festette, enyém a templom 
és a sor végén elbújva a "borospince" ház :) 

A végeredmény :) 


Csak ajánlani tudom minden gyerekes családnak, akiknek van idejük a korán sötétedő téli estéken elbíbelődni ezzel: az apukák ki tudják fűrészelni a formákat, az anyukák meg a gyerekekkel megfestik. Lehet csodás makettvárost is építeni belőlük, sok apró kiegészítővel, cégtáblákkal, mini kerítéssel, fákkal, növényutánzatokkal stb. stb. 

4 megjegyzés:

  1. Hát... mit mondjak! Ügyesek vagytok! De én ezt mindig tudtam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KÖszi! Ha szegény Szabolcsnak lesz egyszer újra egy kis szusszanásnyi ideje, biztos csodákat alkotna Nimródnak :) Simán lehet kisvonat köré is rakni őket, én még el tudok képzelni boltokat, iskolát, tök jó szórakozás elbíbelődni velük. :) De szerintem lányoknak is jó játék, kisfalu a babáknak :)

      Törlés
  2. Gyönyörű a kis borospince! :) Nagyon jó programot találtál ki a gyerekeknek (meg magadnak...), és nagyon jól mutat a végeredmény is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, és szerettük is nagyon csinálni, most meg gyönyörködni a végeredményben :) Egészen addig, míg nem találunk valami új, hasonlóan boldoggá tevő elfoglaltságot :)

      Törlés