kedd, január 06, 2015

Virtuális verseskötet: Téli éj


Ezt még valamikor tavaly (2014-ben) írtam. Szomorú voltam, akkor még "nagyon fájt"...... 






Szoó Judit: 
Téli éj

Leszáll az éjszaka csendje,
sóhajkabátom felveszem,
vágyakból csomózott sálam
fáradt nyakamra felteszem.

Hagyom, hogy vigyen a lábam,
elhagyom éji otthonom,
legyen ma társam a holdfény,
köd fátyol simítsa homlokom.

Ezüstvíz ömlik a fákon,
egyiknél lidércfény imbolyog.
jönne - de nem kell! - a féltés: hát
szűkölve-csaholva rám morog.

Hideg van. Hűvös az éjjel.
A városban néma csend honol.
Templomkert tölgyének ágán,
magányos hóbagoly szónokol.

Nem kell társ, magányra vágyom.
A kósza szél mégis átkarol.
Didergek, mind jobban fázom,
a tél-hideg csontomon áthatol.

Már látom a temető fáit,
megszaporázom léptemet.
A tengernél szirének sírnak,
csend lesz, majd egyikük felnevet.

A kápolna ajtaja nyitva,
itt nincs őr, itt senki sem kopog,
a zár nyelve hangosan csattan,
s fájdalmam hangtalan zokog.

Részlet a Kilófaló lélekkönyv: Tükör és árnyék c.  kötetből

4 megjegyzés:

  1. Hamarosan jön egy verseskötet is! Már várom!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Hát nem lehet mondani, hogy egysíkú az életem és az érdeklődési köröm, az biztos :) Kíváncsian várom én is, ugyan mi bukkan még fel életem során :)

      Törlés
  2. Nagyon tetszik ez a vers is, a kedvenc sorom a "magányos hóbagoly szónokol".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) Nekem az első versszak a kedvencem, és az "ezüstvíz ömlik a fákon" sor. Ez utóbbi biztosan azért, mert Halak jegyű vagyok és mániákusan vonzódom mindenhez, ami vízzel kapcsolatos. :)

      Törlés