2015. október 6., kedd

Így motiválom Marcikát a tanulásra....

A büntetés minden formája ellen vagyok. Szerintem nem  utólag kell megtorolni olyasmit, amin már úgysem lehet változtatni (ez mekkora hülyeség), hanem 

- vagy megelőzni kellene, hogy meg se történjen, 
- vagy büntetés helyett valami jutalom kilátásba helyezésével elérni a jobb eredményt.

A büntetés szerintem a személyiségi jogok megsértése (gyereknevelésről beszélek, a piros lámpán való áthajtás büntetése más kategória), mert akit büntetek, azt korlátozom valamilyen tevékenység végzésében, megfosztom valamitől (szabad eltávozás otthonról (=szobafogság), kapcsolattartás másokkal (barátoktól, velük való programoktól való eltiltás), megfosztás élményektől stb. És szerintem megalázó is, mert arról szól, hogy tennék valamit kedvem szerint, és ebben (a szabad tevékenység gyakorlásában) egy másik ember meggátol, mert ő ezt a döntést hozta - az én életemről.... Én ezt nem tudom elfogadni. 

Én sem szeretném, ha engem bárki így "nevelne" (hogy fel vagyunk háborodva, ha valakit a férje rövid pórázon tart!), egy gyerek sem más. Csak mondjuk egyszerűbb és könnyebb kiosztani egy büntetést (meg talán sokszor a gyereken levezetni a más miatt érzett dühünket...), mint kicsit agyalni, dolgozni azon, hogy az adott problémát hogyan is lehetne érzően, a gyereket szeretve megoldani, elhárítani, megszüntetni...

Hát nekem elég sok időbe telt, míg kitaláltam valamit. Amíg nem volt ötletem, csak várni tudtam, "benyeltem" a Marcika által hazahozott mínuszokat  (felszerelés- vagy leckehiány miatt), ami persze nekem, mint szülőnek is egy kudarcélmény minden alkalommal, hiszen százszor megkérem, százszor megígéri, hogy jobban odafigyel, bekarikázza, bejelöli a leckét, rendesen bepakol. Én is átnézem, de ha nincs felírva, akkor ugye nekem sincs mit számon kérni, ezek után mit tehetek? És csak becsúszik egy-egy mínusz, aminek a mi iskolánkban elég komoly következménye van, de ez egy másik történet.

A zsetonos módszer nem volt ismeretlen számomra, mert hasonlót már a gyerekeink fejlesztő foglalkozásain is alkalmaztak a pedagógusok, és ők ezt nagyon szerették. De tudtam, hogy ez Marcikát (hogy játékpénzek gyűjtögetésével édességet, ölelést, együtt töltött órákat, apró játékokat stb) vásárolhat, nemigen fogja motiválni, mert ezek az alapfelszereltség részei nálunk :), ezek alanyi jogon  járnak, nem kell érte semmit felmutatnia. A Kinder-tojás mütyürök gyűjtögetéséből pedig már kinőtt, ami még inspirálóan hatott rá három évesen, ma már nemigen. :) 

Viszont a különféle számítógépes játékokat nagyon szereti. Ezeknek van olyan típusa, melyeket pénz befizetése ellenében le lehet tölteni. Így jött a nagy motivációs ötlet, hogy ha öt egymást követő tanítási napon (ami egy teljes tanítási hét ugye), nem kap egyetlen mínuszt sem, megjutalmazom 1000 forinttal. A legolcsóbb játékok 3000 forintnál kezdődnek, három hétig kell legalább hibátlanul teljesítenie, hogy ez összejöjjön. Ha kedden kap egy mínuszt, akkor szerdától indítjuk újra az öt napot, és következő hét keddig nem hibázhat, és mindig így indul újra a számláló, ha becsúszik valami. 

Ez egy játék, inspiráció, izgalom, úgy teljesít, hogy látja a célját, értelmét, hasznát, profitál belőle, ha lelkiismeretes: én ezt sokkal előrevezetőbbnek érzem, mintha állandóan büntetném... És nekem is jobb érzés, ami nem elhanyagolható tény, ha olyasvalamiről beszélünk, ami folyamatosan, évek számára fennáll: én nem szeretném az egész általános iskolát ilyen rossz közérzettel, állandó lelkiismeret-furdalással végigcsinálni, a gyerekkel küzdve. 

Persze, mint mondtam, ehhez kell egy kis akarás a szülő részéről is, kell egy kis időbeli, érzelmi, esetünkben még anyagi befektetés is. Azt is elismerem, hogy nem könnyű megtalálni, mivel lehet a gyereket motiválni, de azt nem hiszem, hogy létezne olyan gyerek, akire semmivel nem lehet hatni, vagy ha igen, ott más problémák lehetnek, és akkor előbb azokat kell kezelni. 

Az én gyerekem átlagos kisfiú, nála ez a módszer bevált. :) 

És ha valaki azt mondaná, hogy ez nem helyes módszer, mert a gyereknek kötelessége tanulni, ez a dolga, felháborító, hogy erre jutalommal kell rávenni, erre azt mondom, hogy igen, papíron ez a gyerek dolga, ám ha mégsem így működik egy gyerek, akkor igenis meg kell találni azt a módot, hogy munkára ösztönözzük, mert attól, hogy az elveket hajtogatjuk, és a gyerek kötelességeit emlegetjük, még tele lesz mínusszal, rossz jegyekkel... 

Kis haramia, de bármit tesz: az enyém! :)